ÉK-G

RÓLUNK

“Kiálts az Úrnak te föld, énekelj,
Adj dicsőséget a Felségesnek,
Hegyek hódoljatok, zúgj tenger,
A mi Urunk nagy nevére...“

..............Horváth Veronika, a nyitrai Konstanin Filozófus Egyetem magyar-hittan szakos hallgatója vagyok. Ha épp nem zenét hallgatok vagy tanulok, akkor olvasok. Szeretek hasznos információkat gyűjteni. Főleg Michel Quoist könyveit tanulmányozom, valamint boldog emlékű II. János Pál írásait. Általában azt tanulom, ami nem kötelező, ez így érdekesebb :-)
• Veronika, mikor és kinek a kezdeményezésére alakult meg az ifjúsági énekkar?
...............A nagymácsédi ifjúsági énekkar még Obonya Gyula atya működése alatt jött létre és a Pax vagyis a Béke nevet kapta. A vezetője Kovács Öcsi bácsi volt valamint a két gitáros, és kb. 20-25 tagot számlált. 1993-től voltam az énekkar tagja. Volt, amikor sokkal többen voltunk, sőt pár alkalommal három gitárosunk is volt. Rendszeresen énekeltünk a pénteki szentmiséken, olykor-olykor pedig esküvőkre is meghívást kaptunk, de általában együtt töltöttünk a vasárnap délutánokat: röplabdáztunk a plébánia udvarán, vagy csak egész egyszerűen tábortüzet raktunk a patak partján. Sajnos, az ördög sosem alszik, megkísértette az énekkar hűséges tagjait is. Egyre többen már inkább eljártak a szórakozóhelyekre és hanyagolták az éneklést. Először csak a próbákra nem jártak, aztán lassan már a pénteki szentmisékre sem, pár évvel később pedig végleg elhagyták a templomot. Persze nem mindnyájan. A Pax énekkar azonban 11 év után mégis feloszlott. Páran még maradtunk is volna, de nem volt, aki gitározzon. Aztán találtunk egy gitárost, de egy év után újra gondok voltak a próbára járással.Egyik napról a másikra eloldalogtak a fiatalok. Eltelt pár hónap, egyre többen érdeklődtek,hogy „most akkor mindennek vége”? Hát ekkor döntöttem úgy, hogy megtanulok gitározni, de fogalmam nem volt, mi mindennel fog ez járni. Először csak kölcsönbe kaptam egy gitárt, de 2004 novemberében sikerült vennem egy sajátot. Zeneiskolába soha nem jártam, az akkordokat is csak rajzokról tanultam meg, mindkét kezem eltört már… Szóval elég sok nehézséggel álltam szembe, de az Úr mellettem állt és azt hiszem, ha nem is tökéletesen, de amennyire erőmből tellett, megtanultam játszani.
• Milyen az énekkar felállása, mennyien vagytok, szeretnétek új tagokat is bevonni a munkába?
...............A jelenlegi énekkar 9 állanó tagot számlál, de egy-egy szentmisére eljönnek még a régi “paxosok” is. Az éneklők sorában többnyire fiatal anyukák vannak csemetéikkel, de természetesen iskolába járók is.
• A gitárszó mellett egész pici gyermekhangok is kísérik és tarkítják az énekeket. Néhány év múlva talán ezek a csemeték alkotják majd a kórust, ők lesznek az utánpótlás.Mit gondolsz, mennyire lesz ez megvalósítható?
...............Amennyiben a gyermekek jó példára találnak szüleikben, azt gondolom, az Isten segítségével ez nem csak álom lesz, hanem valóság, és tényleg ezek a most még pici gyerekek lesznek az utánpótlás. Ehhez azonban az szükséges, amire Lőrinc atya már működése kezdetén figyelmeztetett minket. Mégpedig, hogy tetteinknek erős hitéleten kell alapulni, Krisztust követve kell élnünk. Valóban így van: hittel kell tennünk, amit teszünk, máskülönben az ének csak üres kongás lesz, nem pedig a szív dala.
• A pénteki szentmiséken kívül még milyen alkalmakkor szerepeltek együtt?
...............Igen, minden pénteki szentmisén mi zenélünk, ezen kívül húsvéthétfőn is énekeltünk valamint a haramadikos alapiskolás gyerekek első szentáldozásán. Sőt, ami számunkra külön megtiszteltetés: meghívást kaptunk Nagyfödémesre is két elsőáldozási szentmisére. Azt gondolom, ez több, mint amit az elején képzeltünk. Bízom benne, hogy fejlődni tudunk majd és más jelesebb alkalmakkor is dicsérhetjük Istent.
• Egy énekkar működéséhez elengedhetetlen a zenei hallás, a jó hang és némi kottaismeret. Ezeken az adottságokon túl biztosan van még valami, ami összeköt benneteket, s amitől az éneketek még tisztább, fényesebb. Szerinted mi ez a többlet?
...............Úgy tudom, közülünk csak egy ember járt zeneiskolába, szóval teljesen amatőr szinten vagyunk, ami a zenét és az éneklést illeti. Én saját magam sem ismerem a kottát, csak éppen, amennyire az iskolában, zeneórákon megtanították velünk. Azt gondolom, a legnagyobb segítséget Lőrinc atyától kapjuk. Fantasztikus zenei tehetsége van, amit nem von meg tőlünk, sőt. Segít az újabb énekek tanulásában, és kritikus szemmel figyeli munkánkat. Ha valamiben hibát talál, igyekszik időben figyelmeztetni, hogy javítani tudjunk rajta. Ami pedig összeköt minket: hát talán a közös múlt, régi ismeretség és barátság, hiszen a tagokkal nem most találkoztunk először, de ami mindennél fontosabb, szerintem a közös cél, ami nem más, minthogy szebbé tegyük a szentmiséket és ezzel elnyerjük Isten tetszését.
• Az általatok megszólaltatott dalok (az Áldjad én lelkem az Urat! c. kötet alapján) mindegyike magával ragadja az embert. Hozzád melyik ének áll a legközelebb, melyiket érzed leginkább szívedből, lelkedből szólónak?
...............Hát igen, ez a kötet valóban fanasztkus válogatás, sőt megjelent már a második része is. _ Ezeket a dalokat nem lehet megunni, mert tényleg Istenhez emelik a lelket. Ha azonban mégis választanom kell, akkor a 69-es számú éneket választom, a Holnap talánt. A szövegíró rátapintott a lényegre, ami abban áll, hogy mindig készen kell lenni Isten hívására. Nem tudhatom, mit hoz a holnap, talán már nem lesz alkalmam semmit sem tenni. Talán éppen ma nyílt szóra utoljára az ajkam, talán utoljára dobbant meg szívem. Éppen ezért még ma, most azonnal el kell indulnom teljesíteni az Úr akaratát, hogy majd egykor tiszta lelkiismerettel állhassak meg Előtte.
• Vannak-e terveitek, hogyan képzelitek az énekkar további munkáját?
...............Tervek? Mindössze talán annyi, hogy újabb embereket tudjunk megszólítani, mi pedig hűségesek maradjunk Istenhez.